A NatGeon nézek egy műsort: Nácivadászok.
Klaus Barbie a CIA-nak dolgozott a háború után. Tudtak arról, hogy ki ő, de inkább alkalmazták. Aztán, amikor terhessé vált, kapott az USA-tól hamis papírokat, hogy elmenekülhessen Dél-Amerikába. Eszem megáll. A felszabadítók. Nem lehet ez ellen is próbapert indítani? Ahogy a MÁV ellen?
Aztán persze Bolíviában is szívesen alkalmazták, de ezen már nem lepődök meg. A diktátorok már csak ilyenek.
2011. március 31., csütörtök
2011. március 20., vasárnap
2011. február 1., kedd
lusta
Megint kéne írni, eltelt majd egy hónap az utolsó óta. De lusta vagyok most.
úgyhogy bocsánat, most csak jelzem, hogy élek, és szedegetem össze a gondolatmorzsákat, de egy épkézláb poszt nem kerekedik ebből ma.
szép februárt!
úgyhogy bocsánat, most csak jelzem, hogy élek, és szedegetem össze a gondolatmorzsákat, de egy épkézláb poszt nem kerekedik ebből ma.
szép februárt!
2011. január 7., péntek
threewords.me
Meg az is van, hogy.... nem is tudom, hogy írjam le. Az.
Ilyen szépeket írnak rólam emberek, akik ezek szerint név nélkül is szeretnek engem...
3 szóval pankáról
Egy részt töröltem.
Ilyen szépeket írnak rólam emberek, akik ezek szerint név nélkül is szeretnek engem...
3 szóval pankáról
Egy részt töröltem.
2010
Illene csinálnom egy számvetést az előző évről.
Nyafogok össze-vissza, hogy milyen rossz az élet, és közben ha visszanézek, ez volt az egyik legjobb.
Január
Wellnessben voltunk Füreden, pancsoltunk, ettünk-ittunk, lazítottunk, néztük a befagyott Balatont, elmentem Köveskálra és a Káli-medencébe „köszönni”, ettünk velőspirítóst, kacsákat néztünk.
Színházba mentünk sokszor, nagyon sokszor, és a Telekin beindult az élet, formálódott a Nőegylet, Tu BiSvát buli volt.
Február
Goran Bregovicon voltunk, Torkos csütörtököztünk, még több színházba és kiállításra mentünk. A zebrán majdnem elütött egy buszsofőr, feljelentés lett belőle.
Március
Egy hét Isztambul, ha már kulturális főváros lett. Csodálatos volt, a lábunk leszakadt, de láttuk a legszebbeket. Előtte-utána színházak, és a főiskolai csapattal is buliztunk.
Április
Majdnem minden héten kétszer voltunk színházban… Széder vacsora a rabbinál, bulik és házibulik. Trocadero Balett, Ecseri, Élet menete.
És a szégyenteljes választás.
Május
De-Phazz koncert, színházak, mozik, helyszíni szemle, szembesítés a sofőrrel. Új kapcsolat.
A pozícióm politikai kapcsolatából adódóan nyilvánvaló, hogy az új kormány embere ki fog rúgni.
Június
Hangversenyek, cirkusz, színház, és az első toszkán nyereményút, egy hét Firenze, Pisa, Siena, Lucca, San Gimignano, főzőtanfolyam, Chianti, Mugello.
Július
Balaton Sound, Pink Martini, barátok, bulik, Rutkai Bori koncert, kapcsolat vége, utolsó munkanap. Rali temetése.
Augusztus
Pihenés, barátok, újabb toszkán út nyerése, szabadtéri esték, 11. Köveskáli találkozó
Szeptember
Második toszkán út, Grossetto, Siena, Porto Ercole, Saturnia, Pitigliano, Alberese, Bologna, Ferrara, Trieste; Rosh Hashana a Telekin, rendőrségi szembesítés, színházak elindulnak.
Október
Nőegylet pörög, programok, sütésfőzés, Meetupok indulnak, mozik, színházak, harmadik toszkán nyereményút megnyerése, hébertanulás, twitter bulik, internetes ragadozó, iPhone4 .
November
Hanuka a Telekin, esküvő, fesztiválok, harmadik toszkán nyereményút, Pisa, Arcidosso, Arezzo, Pistoia, Prato, Montepulciano, Pienza, Montalcino, San Quirico d’Orcia; bulik és színház, 3 hetes betegség, ragadozó lebukása, Bécs.
December
Színházak, Saltimbanco, meetupok, bulik, Bécs, évvége, lovi, szilveszter.
Nyafogok össze-vissza, hogy milyen rossz az élet, és közben ha visszanézek, ez volt az egyik legjobb.
Január
Wellnessben voltunk Füreden, pancsoltunk, ettünk-ittunk, lazítottunk, néztük a befagyott Balatont, elmentem Köveskálra és a Káli-medencébe „köszönni”, ettünk velőspirítóst, kacsákat néztünk.
Színházba mentünk sokszor, nagyon sokszor, és a Telekin beindult az élet, formálódott a Nőegylet, Tu BiSvát buli volt.
Február
Goran Bregovicon voltunk, Torkos csütörtököztünk, még több színházba és kiállításra mentünk. A zebrán majdnem elütött egy buszsofőr, feljelentés lett belőle.
Március
Egy hét Isztambul, ha már kulturális főváros lett. Csodálatos volt, a lábunk leszakadt, de láttuk a legszebbeket. Előtte-utána színházak, és a főiskolai csapattal is buliztunk.
Április
Majdnem minden héten kétszer voltunk színházban… Széder vacsora a rabbinál, bulik és házibulik. Trocadero Balett, Ecseri, Élet menete.
És a szégyenteljes választás.
Május
De-Phazz koncert, színházak, mozik, helyszíni szemle, szembesítés a sofőrrel. Új kapcsolat.
A pozícióm politikai kapcsolatából adódóan nyilvánvaló, hogy az új kormány embere ki fog rúgni.
Június
Hangversenyek, cirkusz, színház, és az első toszkán nyereményút, egy hét Firenze, Pisa, Siena, Lucca, San Gimignano, főzőtanfolyam, Chianti, Mugello.
Július
Balaton Sound, Pink Martini, barátok, bulik, Rutkai Bori koncert, kapcsolat vége, utolsó munkanap. Rali temetése.
Augusztus
Pihenés, barátok, újabb toszkán út nyerése, szabadtéri esték, 11. Köveskáli találkozó
Szeptember
Második toszkán út, Grossetto, Siena, Porto Ercole, Saturnia, Pitigliano, Alberese, Bologna, Ferrara, Trieste; Rosh Hashana a Telekin, rendőrségi szembesítés, színházak elindulnak.
Október
Nőegylet pörög, programok, sütésfőzés, Meetupok indulnak, mozik, színházak, harmadik toszkán nyereményút megnyerése, hébertanulás, twitter bulik, internetes ragadozó, iPhone4 .
November
Hanuka a Telekin, esküvő, fesztiválok, harmadik toszkán nyereményút, Pisa, Arcidosso, Arezzo, Pistoia, Prato, Montepulciano, Pienza, Montalcino, San Quirico d’Orcia; bulik és színház, 3 hetes betegség, ragadozó lebukása, Bécs.
December
Színházak, Saltimbanco, meetupok, bulik, Bécs, évvége, lovi, szilveszter.
2011. január 4., kedd
Blackout for Hungary
Ezen a blogger.com-on nem találom, hogyan lehetne "elsötétülni" egy napra, így csak annyit tudok tenni, hogy leírom: a frissen elfogadott, és véleményem szerint botrányos médiatörvény elleni tiltakozásként 24 órán keresztül nem fogok semmit posztolni.
Se a Twitteren, se a Facebookon, se itt.
Aki ismer engem, tudja, mekkora áldozat ez tőlem. De mindez igen jelentéktelen kis lépés ahhoz képest, hogy január 1. óta a magyar médiában vagy akár a privát blogokon megjelenő anyagokat cenzúrázhatják, letilthatják, és a szerzőket bíróság elé citálhatják olyan indoklással, hogy nekik nem tetsző tartalmat, vagy nekik nem megfelelő százalékú információadatot jelentettek meg.
2010. november 18., csütörtök
pöti novemberi ápdét
Megint lustálkodtam blogilag, hát most kicsit összefoglalok.
- Nyertem egy harmadik olasz utat, pár nap múlva indulunk, megnézzük az Igaz Kereszt Legendáját és Caravaggio sírját. Mesés lesz.
- Elkezdtem héberül tanulni, barátkozom a betűkkel, alakulgatunk.
- Egy csúnya dologba nem mászni bele, az erkölcsileg dicsőség, de azért továbbra is szar érzések kapcsolódnak hozzá.
- Most pedig asszem megnézem a The Time Traveler's Wife-ot, ha nem alszom be.
- Nyertem egy harmadik olasz utat, pár nap múlva indulunk, megnézzük az Igaz Kereszt Legendáját és Caravaggio sírját. Mesés lesz.
- Elkezdtem héberül tanulni, barátkozom a betűkkel, alakulgatunk.
- Egy csúnya dologba nem mászni bele, az erkölcsileg dicsőség, de azért továbbra is szar érzések kapcsolódnak hozzá.
- Most pedig asszem megnézem a The Time Traveler's Wife-ot, ha nem alszom be.
2010. október 29., péntek
2010. október 26., kedd
2010. október 2., szombat
Lebetegedtem.
Azzal kezdődhetett, hogy a MÜPÁban végigültem egy hangversenyt egy szál selyemblúzban, miközben alulról jött a légkondi. Aztán a Telekin üldögéltem, ahol ugyancsak hiányos a fűtés. Majd ezután séta a hétkerben. Másnap pedig végigmulattunk egy estét a legfüstösebb helyeken, és begyalogoltuk a fél várost. Ez így együtt nem segített, most orrfolyás és torokfájás és az a klasszikus náthás világvége hangulat van.
Azzal kezdődhetett, hogy a MÜPÁban végigültem egy hangversenyt egy szál selyemblúzban, miközben alulról jött a légkondi. Aztán a Telekin üldögéltem, ahol ugyancsak hiányos a fűtés. Majd ezután séta a hétkerben. Másnap pedig végigmulattunk egy estét a legfüstösebb helyeken, és begyalogoltuk a fél várost. Ez így együtt nem segített, most orrfolyás és torokfájás és az a klasszikus náthás világvége hangulat van.
2010. október 1., péntek
Iphone 4
Ééééééééééééééééééééééééééééééééééésssss igen!! Megvan! Megvettem! :)
24 órája le se teszem a kezemből. Gyönyörű.
24 órája le se teszem a kezemből. Gyönyörű.
2010. szeptember 4., szombat
Azt hiszem, ilyet is csak én tudok produkálni: péntek este a zsinagógából békésen hazafelé sétálgató rabbit és Matisyahut a zebrán majdnem elütöttem. (jó, csak majdnem, de akkor is) Gyakorlatilag minden írott és íratlan szabályt megszegtem volna.
Nos, kérem. Matthew Miller nem volt barátságos, bár betudható ez annak, hogy hulla fáradt volt, hiszen most repülte át az óceánt, és két napja adott ingyen koncertet, feltehetőleg hatalmas közönségnek.
Mindez azonban azt eredményezte, hogy az előétel alatt elaludt az asztalnál, akkor hátraküldék a kanapéra, ahol szundikált egy kicsit (két méter magas, a kanapéról minden irányba lelógott), majd visszajött, és az áldások elmondása és a vacsora után újra elaludt az asztalnál még kétszer.
Azt hiszem, ha engem vendégségbe hívnak, és vacsorával várnak valahol, akármilyen hulla vagyok, megpróbálok részt venni. Ha meg annyira nem megy, hogy nem tudok ébren maradni, akkor visszamegyek a szállodámba, és pihenek. De ez így nem volt túl jólnevelt, főleg a vendéglátóval szemben. Aki egy "cuki" (ezt ma mondtam is neki, röhögött is egy jót), és soha nem szólna senkire, hogy neveletlen.
A vacsora nagyon finom volt, úgy tele vagyok, mint a duda, és akár három napig is ehetnék még hasonlót, de a holnapi izét kihagyom.
Nos, kérem. Matthew Miller nem volt barátságos, bár betudható ez annak, hogy hulla fáradt volt, hiszen most repülte át az óceánt, és két napja adott ingyen koncertet, feltehetőleg hatalmas közönségnek.
Mindez azonban azt eredményezte, hogy az előétel alatt elaludt az asztalnál, akkor hátraküldék a kanapéra, ahol szundikált egy kicsit (két méter magas, a kanapéról minden irányba lelógott), majd visszajött, és az áldások elmondása és a vacsora után újra elaludt az asztalnál még kétszer.
Azt hiszem, ha engem vendégségbe hívnak, és vacsorával várnak valahol, akármilyen hulla vagyok, megpróbálok részt venni. Ha meg annyira nem megy, hogy nem tudok ébren maradni, akkor visszamegyek a szállodámba, és pihenek. De ez így nem volt túl jólnevelt, főleg a vendéglátóval szemben. Aki egy "cuki" (ezt ma mondtam is neki, röhögött is egy jót), és soha nem szólna senkire, hogy neveletlen.
A vacsora nagyon finom volt, úgy tele vagyok, mint a duda, és akár három napig is ehetnék még hasonlót, de a holnapi izét kihagyom.
2010. szeptember 2., csütörtök
vacsora
Pillanatnyilag még nem hiszem el, majd ha hazajöttem, és beszámolok róla, akkor lesz végleges, de úgy tűnik, pénteken Matisyahuval vacsorázok.
Felhívott a rabbi, hogy meghívhat-e péntek estére vacsorára. Mondtam, hogy megtisztel. Erre azt mondta, hogy olyan különleges vendége lesz, akiről úgy gondolja, szívesen találkoznék vele. Na, mondom, kicsoda? Hát Matisyahu. Erre közöltem a rabbival, hogy "are you kidding?" :)
De nem kiddingelt, hanem meghívott, és én meg elmegyek holnap este. Hehe.
Nem lesz róla se fotóm, se egy dedikációm, semmim, csak saját emlékem.
Felhívott a rabbi, hogy meghívhat-e péntek estére vacsorára. Mondtam, hogy megtisztel. Erre azt mondta, hogy olyan különleges vendége lesz, akiről úgy gondolja, szívesen találkoznék vele. Na, mondom, kicsoda? Hát Matisyahu. Erre közöltem a rabbival, hogy "are you kidding?" :)
De nem kiddingelt, hanem meghívott, és én meg elmegyek holnap este. Hehe.
Nem lesz róla se fotóm, se egy dedikációm, semmim, csak saját emlékem.
2010. augusztus 15., vasárnap
2010. augusztus 8., vasárnap
Pillanatnyilag eléggé biztosnak látszik, hogy nem veszek iphone 4-et. Nagyon sokba kerül, és tele van csalókkal az ebay.
Most jöttem haza a Baróthy előadásról Zsámbékról. Máthé Zsolttal együtt dolgozni, vagy együtt élni nem lehet egy egyszerű mutatvány, de színpadon nézni szórakoztató és izgalmas. Azt hiszem, a Máté-osztályból a két színházi direktor, Máté és Mácsai, a haverok, kiszipkázták a legjobbakat: Jordán Adél és Mészáros Béla a Katonában, Máthé Zsolt, Szandtner Anna és Dömötör András, no meg korábban Járó Zsuzsa az Örkényben játszik, és ezen kívül még néhány szuper színész Egerben (ha Fenyő Ivánról lerántjuk a celeb maskarát, eszelősen tehetséges színészt találunk alatta, és Mészáros Máté, aki miatt már alig várom, hogy a Mayát felhozzák Pestre a PosztPOSzT-ra).
Kovács Patríciát azóta imádom, amióta a Szerelemtől sújtva-ban láttam, illetve a Presszóban, egymillió évvel ezelőtt, meg a Figaróban a Vígben. Száraz Dénesről csak annyit tudok elmondani, hogy egy ország utánozta a Magyarország, én így szeretlek reklámját. Korábban sose láttam színpadon, de a Bobby monológja ütős volt :)
(közben utánanéztem a Porton: én még sose láttam Jóban Rosszbant, így nem tudtam, hogy sorozatszínész a fiatalember, ezek szerint mások számára ismerős lehet. És méginkább utánanézve látom, hogy most a Tisztújításban játszik, bár én azt még nem vele láttam. Na, az mekkora élmény volt! Én még előtte nem sikoltoztam a röhögéstől színházban, de ennél a darabnál, amikor Györgyi Anna szoknyája "felkapcsolódik", akkor leestem a székről!)
Még egy pár napig játszák, aki tud, menjen el megnézni!
És még mi van? semmise.
Most jöttem haza a Baróthy előadásról Zsámbékról. Máthé Zsolttal együtt dolgozni, vagy együtt élni nem lehet egy egyszerű mutatvány, de színpadon nézni szórakoztató és izgalmas. Azt hiszem, a Máté-osztályból a két színházi direktor, Máté és Mácsai, a haverok, kiszipkázták a legjobbakat: Jordán Adél és Mészáros Béla a Katonában, Máthé Zsolt, Szandtner Anna és Dömötör András, no meg korábban Járó Zsuzsa az Örkényben játszik, és ezen kívül még néhány szuper színész Egerben (ha Fenyő Ivánról lerántjuk a celeb maskarát, eszelősen tehetséges színészt találunk alatta, és Mészáros Máté, aki miatt már alig várom, hogy a Mayát felhozzák Pestre a PosztPOSzT-ra).
Kovács Patríciát azóta imádom, amióta a Szerelemtől sújtva-ban láttam, illetve a Presszóban, egymillió évvel ezelőtt, meg a Figaróban a Vígben. Száraz Dénesről csak annyit tudok elmondani, hogy egy ország utánozta a Magyarország, én így szeretlek reklámját. Korábban sose láttam színpadon, de a Bobby monológja ütős volt :)
(közben utánanéztem a Porton: én még sose láttam Jóban Rosszbant, így nem tudtam, hogy sorozatszínész a fiatalember, ezek szerint mások számára ismerős lehet. És méginkább utánanézve látom, hogy most a Tisztújításban játszik, bár én azt még nem vele láttam. Na, az mekkora élmény volt! Én még előtte nem sikoltoztam a röhögéstől színházban, de ennél a darabnál, amikor Györgyi Anna szoknyája "felkapcsolódik", akkor leestem a székről!)
Még egy pár napig játszák, aki tud, menjen el megnézni!
És még mi van? semmise.
2010. augusztus 6., péntek
Lemondtam egy randit.
Szegény, egy hete szeretne találkozni, és épp azt kezdte ecsetelni, hogy már kitalálta, hogy meghív moziba, amikor azt mondtam, hogy bocsánat, és legyen máskor, és szia, és letettem. Nem érzem, hogy kész lennék még erre, félszívvel meg nem illendő randizni menni.
Az ex pedig egy dolgot ért el: rákattantam a gondolatra, hogy Iphone 4-et veszek. Most épp az ebayen bogarászok.
Szegény, egy hete szeretne találkozni, és épp azt kezdte ecsetelni, hogy már kitalálta, hogy meghív moziba, amikor azt mondtam, hogy bocsánat, és legyen máskor, és szia, és letettem. Nem érzem, hogy kész lennék még erre, félszívvel meg nem illendő randizni menni.
Az ex pedig egy dolgot ért el: rákattantam a gondolatra, hogy Iphone 4-et veszek. Most épp az ebayen bogarászok.
2010. augusztus 4., szerda
Szedem össze magamat.
Nem, még mindig nem tökéletes a dolog, de az segít, hogy a korábban félretett elintéznivalóim egy részét sikeresen el tudom intézni a munkanélküli szaladgálás álarca alatt. Visszavittem a rossz akku-töltőt, és visszakaptam a pénzt, elmentem száznapos tojást venni, végre találtam egy jó farmert a Promodban (imádok ott vásárolni, szerintem a legjobb eladókat ők alkalmazzák, ennél talán csak a DM-ben szoktam kedvesebb eladókat találni), és még van egy pár dolog a listámon.
Újra fel kell venni a szálat a régi barátokkal, na meg a húgommal, akivel mostanában kicsit ritkán láttuk egymást, és a tegnapi vacsora üdítően jól sikerült.
Táblázom be magam, hogy ne máson járjon az agyam.
És aztán jön a toszkán út.
Nem, még mindig nem tökéletes a dolog, de az segít, hogy a korábban félretett elintéznivalóim egy részét sikeresen el tudom intézni a munkanélküli szaladgálás álarca alatt. Visszavittem a rossz akku-töltőt, és visszakaptam a pénzt, elmentem száznapos tojást venni, végre találtam egy jó farmert a Promodban (imádok ott vásárolni, szerintem a legjobb eladókat ők alkalmazzák, ennél talán csak a DM-ben szoktam kedvesebb eladókat találni), és még van egy pár dolog a listámon.
Újra fel kell venni a szálat a régi barátokkal, na meg a húgommal, akivel mostanában kicsit ritkán láttuk egymást, és a tegnapi vacsora üdítően jól sikerült.
Táblázom be magam, hogy ne máson járjon az agyam.
És aztán jön a toszkán út.
2010. augusztus 2., hétfő
Revolutionary Road
Tegnap csoportterápia-szerű filmnézésre voltam hivatalos, ahol a meghirdetett program az volt, hogy megnézzük a címben szereplő filmet, majd megbeszéljük. Utálom az ilyen kötelező jellegű megbeszélést, de a film érdekelt.
Hű.
Végig nem értettem, mi ez a hatalmas világutálat, mi ez az elvágyódás. Miben különleges ez a pár, miben tudnának kitűnni, mivel akarnának Párizsban új életbe vágni.
Folyamatosan Csehov visszhangzott bennem, az El Moszkvába! vágy, amiből aztán sose lesz semmi, és mindenki marad a seggén, a kertvárosi, kispolgári, középszerű (ezek a szereplők saját jelzői voltak) életükben. A két főszereplő valóban nagyon tehetséges, valóban megpróbáltak mindent, hogy hiteles legyen a film, és felismertem benne az összes lehetséges házastársi-párkapcsolati egymás melletti elbeszélés lehetőségét, de ettől még nem hittem el semmit.
És akkor jött a beszélgetés. És a közhelyek. Az egyik nagyhangú szerint igazi amerikai film (amikor erre annyit mondtam, hogy Sam Mendes igazi európai, művészfilmes rendező, kicsit furán nézett rám), a másik szerint mindenben hiteles volt a film, és ez egy feminista dicsőítés (mi a faszom feminista abban, hogy mindenben alárendelem magam a férjem elképzelt boldogságának, és hajlandó vagyok feladni a saját álmaimat, vágyaimat, mindent, elmenni titkárnőnek, hogy ő majd Párizsban rájöjjön, hogy mit is akar az élettől?). És amikor én egy kicsit a klasszikus "jaj de jó volt ez a film" jelzőknél mélyebben, vagy máshogy próbáltam kommentálni, akkor éreztem, hogy rohadtul kilógok ebből a csapatból. Oké, sose voltam tagja, nem is ismertem őket, de fura volt. Közhelyek repkedtek a fejem felett (Ha a magyar pasik is ilyenek lennének, mint ez a DiCaprio, akkor én nem lennék itt elvált asszonyként veletek és nem nézném ezt a filmet - anyádat! egy kapcsolat mindig két emberen múlik!), és buta kommenteket hallgattam. Rájöttem, hogy baromira el vagyok kényeztetve az okos barátaimmal, és egy ilyen környezetben szörnyen rosszul éreztem magam. El is jöttem gyorsan!
Hű.
Végig nem értettem, mi ez a hatalmas világutálat, mi ez az elvágyódás. Miben különleges ez a pár, miben tudnának kitűnni, mivel akarnának Párizsban új életbe vágni.
Folyamatosan Csehov visszhangzott bennem, az El Moszkvába! vágy, amiből aztán sose lesz semmi, és mindenki marad a seggén, a kertvárosi, kispolgári, középszerű (ezek a szereplők saját jelzői voltak) életükben. A két főszereplő valóban nagyon tehetséges, valóban megpróbáltak mindent, hogy hiteles legyen a film, és felismertem benne az összes lehetséges házastársi-párkapcsolati egymás melletti elbeszélés lehetőségét, de ettől még nem hittem el semmit.
És akkor jött a beszélgetés. És a közhelyek. Az egyik nagyhangú szerint igazi amerikai film (amikor erre annyit mondtam, hogy Sam Mendes igazi európai, művészfilmes rendező, kicsit furán nézett rám), a másik szerint mindenben hiteles volt a film, és ez egy feminista dicsőítés (mi a faszom feminista abban, hogy mindenben alárendelem magam a férjem elképzelt boldogságának, és hajlandó vagyok feladni a saját álmaimat, vágyaimat, mindent, elmenni titkárnőnek, hogy ő majd Párizsban rájöjjön, hogy mit is akar az élettől?). És amikor én egy kicsit a klasszikus "jaj de jó volt ez a film" jelzőknél mélyebben, vagy máshogy próbáltam kommentálni, akkor éreztem, hogy rohadtul kilógok ebből a csapatból. Oké, sose voltam tagja, nem is ismertem őket, de fura volt. Közhelyek repkedtek a fejem felett (Ha a magyar pasik is ilyenek lennének, mint ez a DiCaprio, akkor én nem lennék itt elvált asszonyként veletek és nem nézném ezt a filmet - anyádat! egy kapcsolat mindig két emberen múlik!), és buta kommenteket hallgattam. Rájöttem, hogy baromira el vagyok kényeztetve az okos barátaimmal, és egy ilyen környezetben szörnyen rosszul éreztem magam. El is jöttem gyorsan!
2010. augusztus 1., vasárnap
500 days of Summer
Most fejeztem be a filmet. Megnyugtató, hogy nem csak én futok bele olyan mondatokba, amik elsőre talán nem tűnnek egyértelműnek, de később lehet rájuk hivatkozni, hogy én már az elején megmondtam... Ettől még fáj, és keserves.
Szép film, jó film, kicsit talán túl direkt néhány jelenete, és a klasszikus én-most-felállok-az-önsajnálatból-és-gyászból-és-hirtelen-sikeres-leszek-valami-másban vonal is mindig megjelenik minden rom-kom-ban, de összességében nagyon tetszett.
És Zooey Deschanel nagy kedvencem, a nagy szemeivel és a kislányos arcával. (Azt gondolom, ezek azok a lányok, akik olyan szerencsés külsővel jöttek a világra, hogy senki se tud nekik ellenállni.)
Szép film, jó film, kicsit talán túl direkt néhány jelenete, és a klasszikus én-most-felállok-az-önsajnálatból-és-gyászból-és-hirtelen-sikeres-leszek-valami-másban vonal is mindig megjelenik minden rom-kom-ban, de összességében nagyon tetszett.
És Zooey Deschanel nagy kedvencem, a nagy szemeivel és a kislányos arcával. (Azt gondolom, ezek azok a lányok, akik olyan szerencsés külsővel jöttek a világra, hogy senki se tud nekik ellenállni.)
2010. július 31., szombat
Rossz, nagyon rossz nap volt a mai. Talán a legrosszabb idén.
Az utolsó munkanap. Reggel befelé már fojtogatott a sírás (igaz, baromi másnapos voltam). Aztán másfél-két óra az utódommal, betanítás, keserű érzések. A végén a kislány adott nekem köszönetként egy orchideát, teljesen meghatódtam.
És aztán indulás Kecskemétre. 10 éves barátság temetése, jó sokan jöttek el. Hogy ne csak a rossz legyen ma, beugrottam a Naiv Művészek Múzeumába, és megnéztem a családom régi műgyűjteményének néhány darabját.
A torról szimplán elmenekültem, a temetéstől is herótom volt (unalmas, érdektelen pap és énekes ember). És végül itthon egy csodás vacsora Wangnál, hogy legalább az este jó legyen.
A lelkem ma se gyógyult.
Azt hiszem, holnap délig alszom.
Az utolsó munkanap. Reggel befelé már fojtogatott a sírás (igaz, baromi másnapos voltam). Aztán másfél-két óra az utódommal, betanítás, keserű érzések. A végén a kislány adott nekem köszönetként egy orchideát, teljesen meghatódtam.
És aztán indulás Kecskemétre. 10 éves barátság temetése, jó sokan jöttek el. Hogy ne csak a rossz legyen ma, beugrottam a Naiv Művészek Múzeumába, és megnéztem a családom régi műgyűjteményének néhány darabját.
A torról szimplán elmenekültem, a temetéstől is herótom volt (unalmas, érdektelen pap és énekes ember). És végül itthon egy csodás vacsora Wangnál, hogy legalább az este jó legyen.
A lelkem ma se gyógyult.
Azt hiszem, holnap délig alszom.
2010. július 28., szerda
A szeretet-deficitem ma egy kicsit csökkent.
A legjobb barátommal tudtam megint eltölteni néhány órát azután, hogy szombaton egy csodálatos esti beszélgetést szerveztünk. Nem magától értetődő, hogy nyugodt körülmények között találkozhatunk, és néha fél évet is várni kell, míg sikerül kényelmesen leülnünk, de ez most egymás után kétszer is sikerült.
Szombaton a szemfestékemet lesírva röhögtünk magunkon, a Napirajzon és minden egyeben, ma pedig az ölébe hajtva a fejemet egy kicsit megint kislány lettem, és ő mesélt nekem okosat, szépet, miközben megsimogatta a buksimat, és én majdnem elaludtam így.
Jó volt.
A legjobb barátommal tudtam megint eltölteni néhány órát azután, hogy szombaton egy csodálatos esti beszélgetést szerveztünk. Nem magától értetődő, hogy nyugodt körülmények között találkozhatunk, és néha fél évet is várni kell, míg sikerül kényelmesen leülnünk, de ez most egymás után kétszer is sikerült.
Szombaton a szemfestékemet lesírva röhögtünk magunkon, a Napirajzon és minden egyeben, ma pedig az ölébe hajtva a fejemet egy kicsit megint kislány lettem, és ő mesélt nekem okosat, szépet, miközben megsimogatta a buksimat, és én majdnem elaludtam így.
Jó volt.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)