Hát most nagyon szar.


Megvolt a "túszcsere" is. Laptop visszaadva-visszakapva, könyvek, cuccok elhelyezve. Két órás laptop-hegesztés munka után, nem nézve egymás szemébe, nem beszélve egymással. Nagyon-nagyon rossz.
És aztán megjött az "elbocsátó szép üzenet" is, na, igen, már csak az hiányzott.

Össze kell vakarnom magam.

Irréversible

És akkor felszálltam a trolira.
És akkor azt mondta, gondoljam át még egyszer.
És akkor azt mondtam, hogy adja vissza a cuccaimat.
És akkor azt mondtam, hogy köszönöm, és örülök neki.
És akkor azt mondta, hogy okos vagyok, és jó velem beszélgetni.
És akkor azt mondta, hogy maradjak még vele.
És akkor azt mondta, hogy ne menjek még haza.
És akkor felálltam.
És akkor azt mondtam, hogy én ezt be akarom fejezni.
És akkor azt mondtam, hogy ez nekem egy váratlan sokk volt.
És akkor azt mondta, hogy nem én vagyok az egyetlen lány, akivel jól érzi magát.
És akkor azt kérdeztem, hogy tulajdonképpen most mi is van?

Elöntött a rosszkedv.

A barátnőm annyira megcsúszott időben, hogy az esztergomi wellnessbe kora estére foglalt hamam időpontunkat is le kellett mondani, nem beszélve a városnézésről meg a szlovákiai átruccanásról. Azaz itthon maradtam. És most vagy elmegyek egy esküvőre, vagy nem. Inkább nem.

Carrie: After a break-up, certain street, locations, even times of day are off-limits. The city becomes a deserted battlefield, loaded with emotional landmines. You have to be very careful where you step or you could be blown to pieces.

Oké, nem olyan vészes a helyzet, hogy taposóaknának érezzem, de most akkor azért még járhatok a szokásos helyekre?

ha még egyszer egy pasi azt mondja nekem, hogy milyen okos vagyok, és milyen jó velem beszélgetni, emlékeztessetek, hogy nekifutásból, páros lábbal rúgjam tökön.

fos.

Újabb fejezetvég, újabb mental note: naivitást megpróbálni levetkőzni. Most még nem szar, de gondolom, később az lehet.
Mondjuk ilyen szar szöveget még nem kaptam eddig. 37 évesen ezt is el kell kezdeni.

kéne egy kicsit sűrűbben blogolni, de nagyon sok minden visszatart. Egyrészt az, hogy tudom, kik olvassák a blogot, másrészt az, hogy nem tudom, kik. Harmadrészt, hogy tudom, kik nem.
Szóval emiatt erős a késztetés, hogy szájkosarat tegyek magamra, de akkor meg az egésznek mi értelme? Minek a blog, ha nem akarom megírni?

Millió kérdés merült fel bennem az utóbbi időben. Nagyon sokra nem tudom a választ magamtól. Magamról.
Nagy feladat megtalálni ezeket a válaszokat. Mert egy után egyre több kérdés merül fel. És néha rá kell jönnöm, hogy a közhelyek is és a tankönyvszagú megoldások néha tényleg igazak, és sajnos rám is érvényesek. Pedig azt hittem, illetve inkább csak reméltem, hogy talán én majd kilógok a sorból. Frászt.

Na, szóval a következő havi feladat a megoldások megtalálása lesz.

Ja, nyertem egy 5 napos Toszkán utat. Miután megjöttem egy 6 napos Toszkán nyereményútról. Anyone interested in joining me?

kávé

A Runaway Bride tojás-sztori megvan? Ahogy minden vőlegény másfajta tojást eszik, és minden alkalommal ezt "szereti" a csaj?
Kicsit olyan érzésem volt nekem is, hogy mindenféle kávékat kóstolok a félnyolcban különböző kávétudorokkal, és mindegyik abban a pillanatban akár még jónak is tűnik, de később rájövök, ezek nem ízlenek nekem. Volt, hogy konkrét futás lett a dologból, mert olajos kávét sok tejjel - nem szabad.
Nos, melyik az én kávém?

Mondtam már, hogy a kurvák faszát?


Nem?


Akkor most mondom.

Jól elhanyagoltalak kedves naplóm, de talán bocsánatos bűn ez.

A mai napon feltehetőleg megkapom a felmondásomat, az új pártkatona hozza a saját emberét, én meg a régi rendszer és a régi elnök embereként mehetek, amerre látok. Nem baj, utálnék vele dolgozni.

Este fogorvos, szorítsatok. Remélem, soha többé nem szedik úgy ki a fekvő bölcsességfogamat, mint legutóbb a drága Alföldi doktor, aki másfél órán keresztül szeletelte a fogamat... Talán ma csak kisebb akármik lesznek. Remél, remél, remél.


De mit sírok? Három napja jöttem meg Toszkánából, táncolt a lelkem, olyan jó volt. Bejártuk Luccát, Pisát, Sienát és San Gimignanot, és én 2 napot az imádott Firenzémben is császkáltam. Volt tűzijáték, calcio storico, evés-ivás, főzőtanfolyam, tornyok és templomok, terek és emberek, és minden jó.

Az élet szép. Tenéked magyarázzam?

Két szőke pincsi főz valamelyik csatornán.
zsírszegény tejjel, édesítőszerrel, zsírszegény vajjal és energiaszegény mittudoménmivel főznek, amikor a következő lépés egy vaníliarúd felvágása. A kimagozott héjat nézve a kedves energiaszegény műsorvezető a következőt mondja:
ezt a vaníliarudat nem kell kidobni, be lehet tenni egy boboz cukorba.
jaj, hihi, ezt ebben a műsorban nem mondhatom... jaj hihihihi.

édesanyám.

Hónapok óta vártam erre, de amikor személyesen megtapasztaltam, a meglepetéstől csak ordítani bírtam:
- De hát miért pisilteti a kutyáját a lépcsőre?
És miközben a kutya terpeszben guggolt, azt bírta mondani, hogy ő nem pisilteti. És csak pisilt.
- Most hívjam magára a közegészségügyet? Hogy tehet ilyet? Minden este ott csorog a pisi a lépcsőn, és aki itt elmegy, belelép. És maga nem mossa fel?
- Majd felmosom, ha visszajöttem.
- De most mossa fel, hogy hagyhatja itt? Babakocsival jönnek, és bele fognak menni!

És itt megjelent az ajtóban a sérült fia, és elkezdett beszólogatni nekem. És csak annyit bírtam még rákiabálni, hogy szégyen, amit otthagyott, és eljöttem. És tudom, hogy nem mossa fel maga után, és sokszor annyira részeg, hogy észre se veszi, hogy a kutyája megint odapisilt.

Na, ilyenkor mit kell csinálni? Most ne az legyen a válasz, hogy el kell költözni, mert azt nem lehet máról holnapra.

Rá lehet hívni a közös képviselőt? Vagy tényleg hívjam ki a Köjált, hogy ellenőrizzék, mennyi pisi van a lépcsőházban?
Most már értem, miért szagolgatta minden este a cica a cipőmet, amikor beléptem az ajtón. Még ha meg is próbáltam kikerülni, mindenhol pisi volt.

ünnepek

Az egész család karácsonyát elcsesztem. Tegnap este, mintha csak óramű pontossággal kezdődne, a macska véreset kezdett pisilni. Ez általában mindig akkor jön elő nála, ha érzi, valami változás lesz. Márpedig 4-5 napra el akartunk utazni.
Ezek után reggel 8-kor megszólalt az ébresztőm, de fel se bírtam ülni az ágyban, úgy szédültem. A 9 órás indulás biztosan nem jön össze. Visszafekszem, de egy óra múlva még mindig iszonyúan szédülök.
Szóval utazás lefújva. És bár a családnak azt javasoltam, induljanak el nélkülem, úgy döntöttek, akkor lemondjuk.
Macskát orvoshoz kell vinni, és nekem is el kéne mennem, mert nem normális, hogy nem múlik. Elrohantam a Fressnapfba szállítódobozt venni. Épp az utolsó, hátul eldugott darabot sikerült megvenni, aztán futás haza, hogy beletegyem a macskát. A kórházban pont akkor, amikor bejelentkeztem, jelentették be, hogy 2 órás műtétre ment a doki. Na, akkor várunk. Én majd leszédülök a székről, még nem ettem, cica meg azt se tudja, féljen, vagy kiabáljon. Aztán injekciót kap, meg tablettát, és hazajövünk, és az én orvosom nem rendel már, és nem tudom meg, hogy a vérnyomásom miért van a bokámnál, és most már csak a véres pisit kell kimosni a ruháimból meg az ágytakaróból, és a Quarelin a fejfájást is csillapítja... De a karácsonyunk ugrott. Kaját egyáltalán nem vettem, mert azt terveztem, hogy 27-ig nem leszek itthon, és a régóta vágyott wellness se jött össze. Pedig azt terveztem, hogy a lábikáinkat forró vízben áztatva üldögélünk napokig.

Minden időjárási front monnyonle.

El tudnám sírni magam....

Megjött egy futár az irodába, és a fején egyensúlyozva a lépcsőn hozta fel a negyedikre a cuccokat. Kérdezem, miért nem lifttel? Azt mondta, hogy elakadt a lift.

Felmentem, hogy megnézzem. A hatodikon tényleg látom, hogy egy centire nyitva az ajtaja, és áll a lift. Gondoltam, becsukom az ajtót, hogy mehessen tovább, amikor megláttam egy lábat, ami kitámasztotta az ajtót. Megijedtem, hogy mit fogok látni... De arra nem voltam felkészülve, ami az ajtó kinyitása után fogadott.
Bent ült egy pici bácsi egy kerekesszékben, és mosolyogva mondta, hogy a lift nem jól állt meg, és sajnos nem tud kigurulni a székével a lift küszöbén. Megkérdeztem, mióta ült bent. 4-5 perce csak, mondta, továbbra is mosolyogva. Lehajoltam, és kihúztam, olyan könnyű volt, mint egy kis madárka. Aztán átsegítettem még egy biztonsági ajtón, és megkérdeztem, hogy és ha én most nem jövök, akkor mit csinál. Úgy tűnik, nem értette a kérdést, mert továbbra is nagyon kedvesen mondta, hogy semmi baj, van neki kulcsa, haza tud menni... Zöld dróttal volt a szemüvege összedrótozva, mert eltört a szára...

Soha a büdös életben nem gondolok arra, hogy ha elakad a lift, talán lehet benne valaki. És a szívem szakad meg.

Moleskine

Mivel imádom a Moleskine-t, és szeretek nyerni, ezt a jópofa blogot belinkelem ide.

Tegnap meg is vettük a 2010-es fekete weekly pocket diary-t. Nem is tudnám már elképzelni az életemet enélkül :)

Aki hülye, haljon meg!

Nézem a tévét, és elképedek. Azon kívül, hogy a rettentően okosak kitalálták, hogy politikai okokból nem oltatják be magukat EZEKNEK, most a nem oltatók huszonvalahány százaléka azt nyilatkozta, azért nem oltat, mert ő nem fog megbetegedni.
Gratulálok.
Tehát ezek szerint az influenza döntés kérdése.

Ezek után csak annyit tudok mondani, hogy aki annyira hülye, hogy képes ilyeneket leírni-kimondani, az tényleg nem kell, hogy oltassa magát. Akinek az intelligencia-hányadosa a bokáját veri, az valószínűleg túl sokat ezért az országért nem tesz, túl sok adót nem fizet be a közösbe, és túl sok szellemi terméket nem termel országunk épülésére, szépülésére. Tehát nem lesz érte kár.
(csak az a baj, hogy ha hosszú időre egy ilyen beteg kórházba kerül, majd a nagy közös kasszából fogják gyógyítgatni, és a TB kifizeti a mi zsebünkből is az ő faszságát.) (a helyesírás-ellenőrző faszóágát javasol)

Köszönöm az érdeklődést, a törött fogam hátul jól elvan még, és mivel rohadt sok munkám volt mostanában, még nem mentem el rendbe rakatni - de már pedzegetem, hogy megkérdezek egy gyerekfogászatot, hogy mi a feltétele, hogy engem is fogadjanak. Inkább megyek aranyos nénihez, mint nem aranyos nénihez.

Annyi minden történik, de mindig elfelejtem blokkolni.

Ma viszont aranyos kis sztorim volt: D. felhívott, hogy kapott egy pár ingyen jegyet a ma esti Múzeum+ programra a Szépműbe, van-e kedvem jönni. Ő még elintéz valamit, de én menjek be, és majd csatlakozik hozzám. Végignéztem a múzeum építészetéről szóló vezetést, ami nagyon izgalmas volt és nagyon felkészült, okos lány vezetett, majd, mivel D. még mindig tárgyalt, bejelentkeztem egy "Memento Mori" vezetésre is. Ahol egy fiatalember egyedül engem vezetett körbe, mert más nem jelentkezett. Privát vezetés a Szépműben. Ezt ki mondhatja el magáról? Egy baj volt csak: a fiatalember folyamatosan a Da Vinci kód tévedéseiről akart engem meggyőzni - gondolom, így készült fel -, de ez velem szemben kb. úgy hatott, mintha arról akart volna meggyőzni, hogy mekkora hüjeség azt állítani, hogy a Föld tányéralakú. Azt hiszem, kicsit jobban fel vagyok készülve szépművészeti vezetéseknél, mint az átlag, így engem nehezebb is szórakoztatni, illetve csőbe húzni. De így is mutatott néhány izgalmas, érdekes dolgot, aztán a végén eljutott olyan mélységekig, hogy kinek is bocsájt meg Jézus, de én itt már nem tudtam hozzászólni, alapvető tudás és kulturális hiányosságok mián.

Tegnap eszegettem egy tökmagos pogácsát, és reccs, valamire ráharaptam. Először nem törődtem vele, de másnap reggel olyan fura volt a bölcsességfogam mellett... hát megnéztem. Hiányzott a bölcsességfogam fele. Letört.
Most van egy fél (na jó, háromnegyed) fogam, és próbálok holnap elszakadni a melóból, hogy eljussak a fogorvoshoz. Ma felhívtam a rendelőt, ahol közölték, hogy a doktornőnek eltört a csuklója, nem tud most munkát vállalni a számban. Ekkor felhívtam a Kútvölgyit, ott meg azt mondták, hogy náluk van ugyan fogászat, de megszűnt az állami, TAJ ellátás, kizárólag magánklinikán rendelnek. Anyád.
És egyébként is, egy törött foggal a Szentkirályiba kell mennem.

Na, most az lesz a következő. Elmenni fogorvoshoz egyedül, úgy, hogy ne pisiljem össze magam.

Tegnap belefutottam ebbe a csapatba az Andrássyn, de csak most olvasom, hogy milyen eszement ötleteik vannak.

közben a macska megőrült, miközben a kanapéból fertőtlenítem a pisijét, a párnára pisilt. hogy mi a fene baja lehet megint? megőrülök.

Éppen alkotói csöndben vagyok, nem nagyon blogolok.

Pedig történt egy csomó minden mostanában is. Ma pl. reggeltől a ruhákat pakoltuk a nagybátyám szekrényéből, aztán a nagynéném elmesélte, hogyan élte túl egy lágerben a holokausztot, és milyen csodák folytán menekültek meg, aztán elvittem a ruhákat egy hajléktalanszállóba (mostanában sokszor viszek oda zsákokat), hát, nem kívánom senkinek azt az élményt, és sajnos azt a szagot, amit a nappali melegedőben éreztem...

Meg voltunk színházi évadnyitón, pénteken meg Újéven, meg a Rosensteinnél ünnepelni.
Azelőtt meg felvonultam a melegekkel.
pá.

Takács Nóra Diána új, "nincs de" reklámján betojtam :)

A múltkor meg Máthé Zsolt szerepelt valami bank reklámjában. Szép lassan ők is beállnak a sorba, pedig Debreczeny arról beszélt, hogy az Örkényben más a mentalitás.
Oké, nem a blikket, vagy valamelyik margarint reklámozzák, hanem a normális életet, de furi. Mert pl. a Katonából akkor küldték el Stohlt, amikor médiakurvának állt.