Passat

Néhány napja reggel az irodai mélygarázsban félkómában bedugom a kulcsomat az automatába, hogy leeressze a liftet (szofisztikált hiperszuper automata liftes garázs). Lift elindul lefele, rettenetes hang kíséretében. Odanézek: az alsó szomszéd elfelejtett beállni a parkolóhelyére, én meg elindítottam a kocsiját a pince felé, ami úgy nézett ki hogy a kocsi utolsó 10 centijét félig a betonon fennakadva zúzom le. Kulcs kihúz, vissza, ugyancsak a fényezést gyalulva felemelem, majd állok és nézek. Nem tudok beállni a helyemre, de ha máshol parkolok le, kerékbilincset tesznek rám. A mellettem álló autó gazdája épp elindul, felajánlja, hogy álljak be a helyére, és azt mondja, ne is törődjek a Passattal, aminek a hátsó lökhárító fényezését gyakorlatilag levakartam.

Feljövök, fehéren, beszarva, hogy most akkor mi legyen. Nekikezdek a mondókámnak, hogy véletlenül lezúztam az alattam állót, amikor kolléga megkérdezi: a Passatot? Ja, azt én is reggel, ne izgulj, ha ilyen hülye, hogy nem áll be a helyére, magára vessen. Akkor nem izgulok. Két nap múlva a Passat lepolírozva áll a helyén.