Szeráj

T. elhívott egy megbeszélésére, ahol úgy tervezte, 10 percig marad. Aztán amikor leültünk a Columbus hajón és elkezdtünk beszélgetni a meglepően barátságos és ugyanilyen meglepően idős párral, úgy döntöttünk, hogy inkább kihagyjuk a mozit, és elmegyünk velük vacsorázni. A hölgy 12 éve özvegyült meg Isztambulban, ahova Düsseldorfból költözött. A férje török volt, így folyékonyan beszélt törökül, és rettentően örült, hogy bennem lelkes hallgatóra talált a török szokásokról. Angolul kezdtük, aztán neki egyszerűbb volt a német, és a végén, amikor átmentünk a Szerájba, a tulajjal törökül beszélték meg a tulajdonos gyerekének műtétjét. Mesélt a szokásokról (az elegáns házaknál az érkező vendéget citromkölnivel és kéztörlővel várta a szobalány, hogy mielőtt a szalonba belép, beillatosítsa és felfrissítse a kezét), az ételekről (a baklava tejben sül, és csak az utolsó lépésnél kapja meg a cukor-méz elegyet), az italokról (a rakit nagyon sok jéggel, a teát viszont tűz forrón a pici pohár felső peremén fogva isszák, és ha már csak félig van a pohár, akkor kézmelegítéshez használják télen a Boszporusz partján üldögélve), és a körutakról (Egerből olcsó körutazás indul, egy hét kulturális és történelmi emlékekre, és egy hét a tengerparton).
A végén számot cseréltünk, és a lelkemre kötötték, hogy a jövő héten jelentkezzek.

Istenem, milyen csodálatos ékszerei voltak! Sok és hatalmas kő, és a nyakláncán a felirat teljes egészében briliánsból volt kirakva: Allah áldjon meg!

Summa summarum sokkal értelmesebb este volt, mintha csak egy moziba ültünk volna be.