Utolsó

Az utolsó napom annyira zűrös és sűrű volt, hogy nem jutottam gép elé.
Reggel egy 20 szobás római házat néztem meg, ma már a föld alatt van, fölé épült egy templom, mivel két szent háza volt az ókorban. Csodás freskók, mozaikok. Utána a San Gregorio Magno oratóriumába mentem, itt jártam már előtte, de zárva volt. Aztán a kamalduli szerzetesek 1048-ban alapított patikájában néztem körül, és vettem ánizsos cukrot. Séta a Circus Maximushoz, üldögélés a szélén a napsütésben, az örökzöldek és pálmák között. Sta Anastasia templom, jelentéktelen, majd San Giorgio in Velabro, bájos összevisszaságban állnak benne az oszlopok, amiket innen-onnan szedtek össze, és szép az apszisa. Mellette a pénzváltók diadalíve és egy teljesen lefosztott diadalív. Innen Sta. Maria in Cosmedin, csodásak a régi ablakai és a freskói, és a Bocca della Verita. Szemben vele két ókori templom. Séta a Ponte Rottohoz, ami teljesen elárvulva áll a folyóban, már csak egy íve van épen, a többit elsodorta egy áradás. Be az Isolara, napsütés, csodás idő. Innen Marcellus színháza, halpiac, majd a gettó. Belefutottam valami zsidó iskolai rendezvényben, zene szólt, a gyerekek a szüleikkel az iskola előtti téren piknikeztek. Szép a zsinagógájuk is.
Aztán sok séta szűk utcákon, és végül Trajanus fóruma és vásárcsarnoka. Hát, a Westend ehhez képest kutya fasza: 5 emelet, a felső szinten volt a halpiac, amihez édesvizet és tengervizet külön vízvezetéken szállítottak ide... a mai napig áll az egész, órákig tartott bejárni. Ez volt az utolsó, amire időm maradt. És most itthon.