Vőlegény

Imádom Szép Ernőt, szeretem a nyelvezetét, a hangulatát, a kis fájdalmait. Amikor emailt kaptam, hogy van jegy a Vőlegény főpróbájára az Új Színházba, rögtön hívtam is az ismerőst, hogy nekem mindenképpen tegyen egyet félre, mert meg akarom nézni a darabot.
Nagy csalódás volt. Első hiba: a három felvonást egyben játszák le. Kibírhatatan.
A második a szereplőválasztás volt. A harmadik a rendezés. Amikor már nem bírtam tovább a kiabálást és hisztit, ami mögött semmi magyarázat nem állt, egyszerűen kiszöktem a színházból. És mosolyogva mentem haza a hóesésben, örültem, hogy nem kellett egy egész csalódást átélnem, csak egy felet.
A Népszabi kritikájának utolsó mondata túl gyengén fogalmaz: A produkció egészében ugyan nem jó, igaz emberábrázolást, komolyan mondandót nem lehet ráfogni, de nem túl igényes szórakozásnak megteszi.

Nem találom sajnos azt a mondatot, amit keresek, de valahogy úgy hangzott, hogy ezek azok a kis tüzek, amik nem égetnek, ezekbe a kis izzásokba csak bele szoktak halni. Ezek a kis boldogtalanságok jönnek át minden versén, minden művén.

Karinthy az Így írtok ti-ben parodizálta is:


SZÉP ERNŐ: HALVÁNYRÓZSASZÍN LEPKEPORZÓ

(Hat és fél milligramm desztillált ködpára a szemüvegről levakarva…)

Második lehelet
Szín: Szodoma és Gomorra. Igénytelen Sári kénköves tűzben fürdik, meztelenül.


MÓRIC. Hé, pincér, fizetek!

SÁRI. Mér olyan izés, hogy aszongya, hogy hé.

MÓRIC. Te kis hóbortos, te kis rézgálic, te kis bütyök, te kis reggeli fityfirity a szív alatt, te kis mis-más.

SÁRI. Jé, de ejnye, má, ugyan, no de, aaa, de eee, ecc… Lélegzik.

MÓRIC. Mutasd már, hogy csinálod ezt.

SÁRI. Így… he…hö…Lélegzik.

MÓRIC. De milyen… milyen… olyan milyenes… Hadd abba, ideges vagyok, ezt a sok izgalmat nem bírom.

CSELEKMÉNY. kopog kívülről.

MÓRIC. Ki az?

CSELEKMÉNY szerényen az ajtó mögött. Doktor Cselekmény.

MÓRIC. Kuss, odakint tágasabb. Itt finom úri írók mulatnak – menjen a Molnár Ferenchez!

CSELEKMÉNY kívülről. Oda nem megyek, ott tisztességtelen ajánlatot tettek nekem. El.

MÓRIC. Énekel.

Erger-Berger Strindberger

Minden író gazember…

mert szóba állnak ezzel a kucséberrel, ahelyett,

hogy a hulló falevelet néznék



Függöny