2005. április 1., péntek

levelek

Mátyás levelezését olvasom. Zseniálisak, olyan stílusban fogalmaztak helyette a kancellárián Vitéz Jánosék, ahogy szerintem kevesen engedhették meg maguknak abban az időben. Irónia, humor, erő sugárzik belőlük, akár a pápát is lecseszi, ha kell, de azért minden alkalommal csókolja a lábait, vagy a török szultán fiával melegíti fel a rokoni szálakat (hogy ez most fact or fiction, döntse el valaki más), és a dózsét vagy a német-római császárt rakja helyre, amikor épp nem a Sforzáknak udvarol. Lorenzo de’Medicit jó barátjának hívja, és baráti hangnemben kér tőle támogatást. Érdekes hogy mind Szt. Margit, mind Kapisztrán János szenttéavatását ő kezdeményezi, ám a pápák tojtak a témára. A levelekre érkezett válaszok nincsenek a könyvben, de érdekes lehet, hogy a Vatikán miket küldött ezekre. Mi lehet a levéltárban?

Nincsenek megjegyzések: