Erről jut eszembe, néztem tegnapelőtt a szokásos kerekasztalt a négy publicista-politikussal. Tetszett, ahogy a 21-es buszos sztorinál mindenki azt hangsúlyozta, hogy tessék már elfeledkezni a cigánykérdésről, mióta normális dolog az, hogy szamurájkarddal átszúrnak valakit? Tök mindegy (persze nem), hogy ez etnikai vagy nem, de hogy a fenébe is juthatunk oda, hogy emberek kardokkal sétálnak az utcán?
Miért van az, hogy anélkül, hogy figyelném a politikai nézeteiket, Török Gábor a legszimpatikusabb, és Debreczeni a legtenyérbemászóbb? Ahogy felháborodott a Demokrata címlapján látható zsidó-náci párhuzamon, na, akkor kellett volna kikapcsolni a tévét. Kóczián Péter és Lakner Zoltán félmosollyal bólogat, hogy hát igen, micsoda csúnya lépés, de nem ez a leglényegesebb ebben a helyzetben. Hogy a francba lehet elsiklani egy olyan gondolatmenet felett, hogy a 38-as zsidóellenesség parafrázisaként megjelenített "Szégyelld magad már megint nácitól vásároltál!" undorító és övön aluli? Hogy lehet párhuzamot vonni az állami szinten irtott népcsoport, és a náci ideológiát árusító könyves sértett önérzete között? És mindez címlapon. (Elnézést kérek, nem linkelem be, mindenki nézze meg magának, ha mindenképpen akarja, de annyival több találatot kap a Demokrata, talán haggyuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése