sziget

Szombaton arra ébredtem, hogy a fejem mellett füvet nyírnak. A kertész jött, újra bejelentés nélkül. Most legalább normális külseje van a kertnek. A trágya viszont a rózsatöveken elviselhetetlen büdös, csak a hálószobában lehet szellőztetni, még a teraszon is, khmmm, szarszag van.

Délután mégiscsak kimentem a Hajógyári szigetre piknikezni. Kellemes volt, örültem nekik, örültek nekem. Aztán egyszercsak egy telefon jött Bécsből:
- Kislányom, hogy állsz a némettel?
- Hát, már egy kicsit elfelejtettem...
- Kénytelen vagyok megkérdezni tőled, mit szólnál, ha megvennénk neked a Leonardo könyvet németül?
- Apu, az a könyv € 150!
- Igen, annyi.
panka itt ugrálni kezdett a sziget csúcsán körbe-körbe, és azt kiabálta:
- Igen! Igen! Igen!
(Háttérinfó: Ezt az albumot Amsterdamban a De Bijenkorf-ban néztem ki két évvel ezelőtt, de olyan drágának és hatalmasnak találtam, hogy inkább nem vettem meg. Bele se fért volna a bőröndömbe. Aztán tavaly a Libriben is árusítani kezdték, de olyan felháborítóan magas áron - 45,000 -, hogy eszembe se jutott megvenni. Rómában novemberben láttam akciósan, de így is bőven € 100 felett volt az ára. Itt se vettem meg.)
- Akkor megkapod beköltözési ajándékként.

Egyszerűen ők a legjobbak.

Vasárnap a festő is kész lett, gyönyörű a lakásom, már csak takarítani kell (hú, fel kéne hívnom a takarítónőt!), és lehet költözni. Ikeáztunk egy fél délutánt, jó kis ötleteket láttam, de kénytelen leszek kompromisszumokat kötni, mert a kanapénak ölég kicsi a hely.
Bimbi is felkerül majd a falra, meg a Donald Sultan kép is.

Ja, és tegnap, amikor anyuék átjöttek, és épp meg akartam mutatni, hogy a fekete macska milyen szelíd, és egész nap ott van velem, kiderült, hogy két fekete macska van :) Ültek egymással szemben. Arra már korábban rájöttem, hogy szürkéből kettő jár hozzám, de az meglepi volt, hogy négy macskát etetek.