A hülyéje

Elmaradásaim vannak, pótolnom kell.
Tegnap isteni családi ebéd után megnéztünk két baromi érdekes kiállítást a Vendéglátóipari Múzeumban, az egyik a magyar konyhaművészetről és konyhai iparművészeti termékekről (olyan múlt századi konyhai és kereskedelmi eszközök, amiktől a nyálam csorog, hogy mind itthon álljon nálam), aztán pedig egy magyar hanglemez-kiállítást az emeleten.
A végén pedig vettünk régi posztermásolatokat, amiket a konyhába fogok kirakni.

Este megnéztük az Örkény Színház szerintem eddigi legjobb komédiáját, A hülyéjét. A bemutató másnapján felszabadultak voltak, látszott, hogy néha még maguk is röhögnek az egészen. Mi fetrengtünk, de komolyan, sírva röhögtünk a végén. Hogy ki volt isteni? Debreczeny, Kerekes Éva (legszívesebben egész nap úgy beszélnék, ahogy ő a süket asszony szerepében), Csuja, és Takács Nóra Dia. A többiek is elképesztő jók voltak, de ők páran kiemelkedtek. A darab a tipikus habkönnyű vígjáték, amit vagy nagyon rosszul, vagy nagyon jól lehet játszani, közepes ebben nincs. És amilyen csalódás volt a múltkor az Új Színház új darabja, a Júliusi éjszaka Bezerédy rendezésében, olyan jó élmény ez a Mácsai-rendezés! Itt már az elején a párnáknak is szerepük lesz :) És persze megint imádnivalók a jelmezek, ahogy mindenkinek saját színe van, és az idősödő házaspár egyformába öltözik. Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Ma pedig végre megvettem az új fényképezőgépemet, ha már utazunk, akkor legyen végre egy normális kamerám. Panasonic Lumix Tz5, csokoládébarna színben, mert a fekete meg az ezüst túl hétköznapi volt :) És olyan ügyes voltam, hogy az 2 gigás SD kártyát ajándékba kaptam az eladótól, mert volt pofám megkérdezni, hogy ha ennyi mindent egyszerre veszek, ad-e kedvezményt. Adott.