El tudnám sírni magam....

Megjött egy futár az irodába, és a fején egyensúlyozva a lépcsőn hozta fel a negyedikre a cuccokat. Kérdezem, miért nem lifttel? Azt mondta, hogy elakadt a lift.

Felmentem, hogy megnézzem. A hatodikon tényleg látom, hogy egy centire nyitva az ajtaja, és áll a lift. Gondoltam, becsukom az ajtót, hogy mehessen tovább, amikor megláttam egy lábat, ami kitámasztotta az ajtót. Megijedtem, hogy mit fogok látni... De arra nem voltam felkészülve, ami az ajtó kinyitása után fogadott.
Bent ült egy pici bácsi egy kerekesszékben, és mosolyogva mondta, hogy a lift nem jól állt meg, és sajnos nem tud kigurulni a székével a lift küszöbén. Megkérdeztem, mióta ült bent. 4-5 perce csak, mondta, továbbra is mosolyogva. Lehajoltam, és kihúztam, olyan könnyű volt, mint egy kis madárka. Aztán átsegítettem még egy biztonsági ajtón, és megkérdeztem, hogy és ha én most nem jövök, akkor mit csinál. Úgy tűnik, nem értette a kérdést, mert továbbra is nagyon kedvesen mondta, hogy semmi baj, van neki kulcsa, haza tud menni... Zöld dróttal volt a szemüvege összedrótozva, mert eltört a szára...

Soha a büdös életben nem gondolok arra, hogy ha elakad a lift, talán lehet benne valaki. És a szívem szakad meg.