2010. július 1., csütörtök

Jól elhanyagoltalak kedves naplóm, de talán bocsánatos bűn ez.

A mai napon feltehetőleg megkapom a felmondásomat, az új pártkatona hozza a saját emberét, én meg a régi rendszer és a régi elnök embereként mehetek, amerre látok. Nem baj, utálnék vele dolgozni.

Este fogorvos, szorítsatok. Remélem, soha többé nem szedik úgy ki a fekvő bölcsességfogamat, mint legutóbb a drága Alföldi doktor, aki másfél órán keresztül szeletelte a fogamat... Talán ma csak kisebb akármik lesznek. Remél, remél, remél.


De mit sírok? Három napja jöttem meg Toszkánából, táncolt a lelkem, olyan jó volt. Bejártuk Luccát, Pisát, Sienát és San Gimignanot, és én 2 napot az imádott Firenzémben is császkáltam. Volt tűzijáték, calcio storico, evés-ivás, főzőtanfolyam, tornyok és templomok, terek és emberek, és minden jó.

Az élet szép. Tenéked magyarázzam?

2 megjegyzés:

marlen írta...

de jó, hogy ismét itt! bár, a hirek egy részének kevésbé örülök, és most nem a Toscana-ra gondoltam :(

Zajec írta...

Jó, hogy újra írsz. Toscana is jó lehetett, régi tervem nekem. A melót ne sajnáld, épp elég soká voltál ott, és a múltkor kiderült, hogy amúgy is rohad belülről. :)