Azt hiszem, ilyet is csak én tudok produkálni: péntek este a zsinagógából békésen hazafelé sétálgató rabbit és Matisyahut a zebrán majdnem elütöttem. (jó, csak majdnem, de akkor is) Gyakorlatilag minden írott és íratlan szabályt megszegtem volna.
Nos, kérem. Matthew Miller nem volt barátságos, bár betudható ez annak, hogy hulla fáradt volt, hiszen most repülte át az óceánt, és két napja adott ingyen koncertet, feltehetőleg hatalmas közönségnek.
Mindez azonban azt eredményezte, hogy az előétel alatt elaludt az asztalnál, akkor hátraküldék a kanapéra, ahol szundikált egy kicsit (két méter magas, a kanapéról minden irányba lelógott), majd visszajött, és az áldások elmondása és a vacsora után újra elaludt az asztalnál még kétszer.
Azt hiszem, ha engem vendégségbe hívnak, és vacsorával várnak valahol, akármilyen hulla vagyok, megpróbálok részt venni. Ha meg annyira nem megy, hogy nem tudok ébren maradni, akkor visszamegyek a szállodámba, és pihenek. De ez így nem volt túl jólnevelt, főleg a vendéglátóval szemben. Aki egy "cuki" (ezt ma mondtam is neki, röhögött is egy jót), és soha nem szólna senkire, hogy neveletlen.
A vacsora nagyon finom volt, úgy tele vagyok, mint a duda, és akár három napig is ehetnék még hasonlót, de a holnapi izét kihagyom.