Kicsit szirupos, kicsit szájbarágós, de ettől függetlenül kedves. A Buster Keaton imitáció persze kihagyható lett volna, de akkor nincs meg a "vígjáték" besorolás. Van itt utalás a Jules és Jim-re, a némafilmekre, a Lumiére fivérekre, sőt még apjukra is. Bájosak a századeleji Itália híradófelvételei, a nagy nemzeti menetelés, a kocsiverseny és a "hercegnők", de kicsit erőltetett mindezt újra forgatni fekete-fehérben mai viszonyok között.
Csodaszép a Mozimúzeum, ami eredetileg zsinagógának épült, és végre a Da Vinci kód hülyeségei után itt valóban látható a Fibonacci-sor első néhány eleme a Mole Antonelliana tornyán.
A MaNcs kritikáját most olvasom, kb. ugyanazt mondja el, amit én éreztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése