Rossz, nagyon rossz nap volt a mai. Talán a legrosszabb idén.


Az utolsó munkanap. Reggel befelé már fojtogatott a sírás (igaz, baromi másnapos voltam). Aztán másfél-két óra az utódommal, betanítás, keserű érzések. A végén a kislány adott nekem köszönetként egy orchideát, teljesen meghatódtam.
És aztán indulás Kecskemétre. 10 éves barátság temetése, jó sokan jöttek el. Hogy ne csak a rossz legyen ma, beugrottam a Naiv Művészek Múzeumába, és megnéztem a családom régi műgyűjteményének néhány darabját.
A torról szimplán elmenekültem, a temetéstől is herótom volt (unalmas, érdektelen pap és énekes ember). És végül itthon egy csodás vacsora Wangnál, hogy legalább az este jó legyen.
A lelkem ma se gyógyult.
Azt hiszem, holnap délig alszom.